Ipari jelöléstechnikai megoldások gyártóüzemek számára

Noha ez a technológia már régóta használatos otthoni és irodai nyomtatókban, az elmúlt évtizedben kiforrott és elég robusztussá vált az asztali címke nyomtatási szegmens számára. Forradalmasította ezt a szegmenst azáltal, hogy lehetővé tette vállalkozások számára, hogy újra gondolják, hogyan tudják a legjobban kielégíteni a rövid távú elsődleges címkék iránti igényeiket anélkül, hogy egy harmadik fél bevonására lenne szükség, ahol általában a hosszú átfutási idő, a magas minimális rendelési mennyiség és az igen magas címke költségek jellemzőek. Ahogy ez a technológia folyamatosan fejlődik és fejlődik, vonzereje továbbra is új ügyfeleket vonz a különböző szegmensekben. A tintasugaras nyomtató úgy hoz létre képet, hogy apró tintacseppeket éget a papírra. A teljes kép sok kis pontból épül fel, és fontos megjegyezni, hogy a kép minőségét a pontok per hüvelykben (DPI) száma és a lehetséges színtartomány határozza meg. Néhány különböző színű tinta kombinálásával gyakorlatilag bármilyen szín állítható elő (a fehér kivételével). A cián (C), a bíbor (M), a sárga (Y) és a fekete (K) gyakran használt színek, amelyeket az iparban CMYK-nak neveznek. Az ezekben a nyomtatókban használt tinták folyékony része túlnyomórészt víz, ezért „vízalapú tintasugaras nyomtató”. Ezek a vízbázisú tinták színkomponensei lehetnek festék- vagy pigmentalapúak, a tinta kémiája és tulajdonságai ennek megfelelően eltérőek. A festékalapú tintasugaras tintákban a színes festékek kémiailag kötődnek a tinta folyékony részéhez, és így „oldatot” képeznek. Ezzel szemben a pigmentált tinták „szuszpenziók”. Ez azt jelenti, hogy a színező részecskék egy folyadékban szuszpendálódnak, és a vízmolekulák között vannak. A festékek könnyebben beszivárognak a papírhordozóba, mint a pigmentek, amelyek elsősorban a papír felületén ülnek fel. Végső soron a festékalapú tinták világosabbak és szélesebb a színtartományuk, mint a pigmentált tinták. Emellett általában többféle címke hordozóra is tudnak nyomtatni.